[ Home ] [ Moldavian Csángó Project ] [ Photography] [ Bagpipes ] [ Music ] [ Market Place ] [ Favorite Links ] [ Contact ] |
|
Tobak
Ferenc
„Fújják
és táncolnak utána”
Siposok
– csimpolyosok Moldvában*
Keresem,
keresem…
A csángó magyarokról röviden
„A magyarok első, oklevelekkel igazolható nyomai ebben a térségben a
XIII. század elejéről valók.”[1]
Kisebb-nagyobb hullámokban évszázadokon keresztül politikai vagy gazdasági
okok miatt kivándoroltak erdélyi magyarok – székelyek Moldvába.
„Ma 250,000 lélekre becsülik az ottani katolikus magyarság számát akik
mintegy 90 településen élnek. Közülük kb. 150,000 beszél anyanyelvén,
annak ellenére, hogy a magyar iskolákat 1955-ben bezárták, és az egyházakban
sincs magyar nyelvű istentisztelet.”[2]
A moldvai Forrófalváról az 1648-ban keltezett Bandinus-krónika így ír:
„Die 26 igitur Novembris ad pagum venimus, qui ungarice Forrófalva,
valahice Forovan nominatur, meri ungari inhabitant…” November 26-án egy
faluba érkeztem – magyarul Forrófalva, románul Forovan [Faraoani (Bákó–Bacâu)].
Lakói mind magyarok... „Nyugatra a falu közelében villák vannak, jó
borban, gabonában, barmokban, vadállatokban és madarakban bővelkedik.”
Bandinus közli a családneveket amelyek a leggyakoribbak: Benke, Diák, Kántor,
Balaska, Máré, Doma, Demse, Kósa, Sipos,
Székely, Hajdó, Mathias, Pakorar, Pataki, Sebestyén, Simon, Varga stb. Dicséri még Moldva gazdagságát, megemlítve, hogy a kotnári, a forrófalvi, a trebisi borok, a tokaji borokkal versenyeznek.[3] Keresem,
keresem…
Először
a hetvenes évek végén olvastam a külső-rekecsini [Rekecsin–Râcâciuni
(Bákó–Bacâu)] és a klézsei [Klézse–Cleja
(Bákó–Bacâu)] dudásokról.
1980 nyarán fel is kerekedtem Moldvába gyűjtési szándékkal, de utam a
rekecsini rendőrségen végződött, kiutasítással.
1998-ban újra volt lehetőségem moldvai látogatásra. Barátaimtól (Bob
Cohen, Juhász Zoltán) hallottam még más
dudán játszó zenészekről. Ezen és kettő későbbi utamon
Moldva magyar falvainak többségét bejártam dudások után kutatva, és
meglepetésemre öt személyt találtam Bákó és Ploszkucén között a Szeret
folyó völgyében,
akik valamilyen szinten még képesek a dudát megszólaltatni. (Ha az első
utam sikeres, még több dudással
találkozhattam volna.) Egyiküknek sem volt használható hangszere. Dima Mihály[4]
emlékezetből lerajzolta
méretarányosan édesapja elveszett hangszerét és megkaptam Porondi Duma János[5]
öreg instrumentumát
Polocku Antaltól.[6]
Mivel néhányuk hajlandóságot mutatott-e hangszerek újra kézbe vételére
ezen a télen elkészítettem az új „dudákat” Polocku Antalnak és Dima
Milálynak, valamint Mesterke Gergelynek[7]
újra készítettem egy másolatot öreg hangszeréről, amit már „legyártottam”
az 1990-es évek elején, de az már nem volt nála.
1999 nyarán elindultam az új dudákkal Moldvába és meglepődve
hallgattam az idős zenészeket, akiknek az 1950-es évek óta sem alkalma
se hangszere nem volt a muzsikálásra. Lelkesen vették kezükbe az új
hangszereket. 1. ábra. A moldvai utazásra váró négy új „duda”. Tobak Ferenc felvétele (1999)
A
sip Valószínű a duda régies magyar nevét találjuk itt. A moldvai csángók nem ismerik a duda kifejezést. A hangszer neve sip [rövid „i”]. A következőkben, ha sip szóalak fordul elő, az a moldvai magyar duda neve, ha síp [hosszú „í”], akkor a magyarországi szóhasználatban szokásos, a duda alkatrészeinek elnevezésére használatos kifejezés.
„A síp szó hangutánzó eredetű.”
(TESz III. 544). „A jelentésbeli
azonosság mellett nem elhanyagolható a síp és a latin tibia közötti
hangtani rokonság.” (Szabédi
1974. 167.)[8]
A sip felépítésében és hangsorában a kísérő hangok („kontra”,
„basszus”) hangközeinek arányában teljesen megegyezik a magyar dudákéval,
kivitelében egyszerűbb régiesebb, a bőrbe kötött fagyűrűbe
– tőkébe – illeszkedik a bolhalyuk nélküli kettős sípszár,
ami egy ellaposodó felfelé forduló fatölcsérben végződik, és ezen a
„pipán” egy fa „csapocska” könnyíti a hangolást, ami valószínű
helyi fejlesztés. A kísérő síp – bordó vagy basszus – két darabból
készül nagyon hosszú csapolással, ami hosszra megfelel a magyarországi dudák
három vagy négy darabos basszusának. Tömlőnek kizárólag kecskebőrt
használnak.
A sip régiességét mutatja, hogy a
befúvó cső nem tartalmaz szelepet, a játékos a nyelvével dugja be a csövet
a levegő visszaáramlásának megakadályozására.
1999-ben Zsitár Mártonnál[9]
figyeltem fel arra hogy a nyelvét beledugja a befúvó csőbe, majd kérdésemre
válaszolva kiderült hogy sipjukban nem volt szelep. Mesterke
Gergely édesapja (Mesterke Ferenc[10])
és nagyapja (id. Mesterke Gergely[11])
sipjában sem volt még az, ifjú Gergely tett bele először.
Porondi Duma János lányai[12]
is úgy emlékeznek hogy régebben
az édesapjuk sipjában sem volt szelep, bár próbálkozott annak használatával,
de igazán soha nem szokta meg.
Úgy gondolom a sip az erdélyi magyarok zenei gyakorlatából régen kikopott
duda tovább élése a Kárpátok keleti oldalára – Moldovába kitelepült székelyek,
csángó magyarok elzárt, hagyományt megőrző közösségeiben.
2. ábra. Porondi Duma János sipja. A tömlőbe kötve (balra fent); a sípszár tőkéje a bevúvó cső tőkéjével (balra oldalt) a basszus cső tőkéje, és a basszus cső felső tagja (a töblő jobb oldalán) középen a kettős síszár a fapipával jobbra a basszus
cső
alsó tagja. Tobak Ferenc felvétele, 1998.
Porondi Duma János sipjának anyagai: szilvafa:
sípszár; somfa: basszus alsó és
felső tagja (a somfa a legkeményebb fa ezen a tájon kiválóan alkalmas
erre a célra); bodzafa: befúvó cső;
juharfa: sípszár pipája; bükkfa:
a bőrbe kötött alkatrészek: a sípszár tőkéje (a bőrbe
illeszkedő fagyűrű); a basszus és a befúvó szár tőkéje
a befúvó cső. A tömlő
kecskebőr. A hangszer sípjai tavi nádból készültek. A
basszus alsó tagját vaslemez gyűrű védi berepedés ellen. A hangszer alaphangja „H” körül van.
Porondi a sípszárat és a
basszus csövet Klézsén vette használtan, a tömlőbe illeszkedő
alkatrészeket maga készítette. Zsitárék sípszára szilvafából, a sip egyéb alkatrészei bodzafából készültek.
A
sip készítéséről Mesterke
és Porondi hangszerének sípszára ugyanattól a készítőtől származik,
nagyon régiek és nagy becsben tartották azokat, de hitelt érdemlően nem
emlékeznek a mesterre aki a sípszárat vagy a teljes hangszert eltudta volna készíteni.
Sok hiedelem és babona is fűződik a sip elkészítéséhez ami távol
tartott sokukat a próbálkozástól, Legedi Antal[13]
így hallotta: „Éjjel nem bírt aludni
[a sip gazdája] mert ördög van a házba,
kinek van sipja a házában… Féltek hogy csinyájjanak sipot. Kinek van sipja
az ördög feje (??) – elkapja az ördög.”
Mint már említettem, Porondi elkészítette a hiányzó alkatrészeket a Klézsén
vett siphoz, és Mesterke Gergely ismeri a díszítő ólomöntés fortélyát:
„Megvan engesztve [az ólom]
békötve hertyébe,[14]
megkötik itten kereken [az beöntendő
sipalkatrészt] ’s itt bédugva egy
hegyes fával [a furatba, hogy az ólom ne folyjon ki], ’s aztán öntik belé [az ólmot a papír csőbe]. Egyikük
sem próbálkozott a teljes hangszer elkészítésével.
„Megnyúzta, tett rá buzadercét [korpa]
bécsavarta, megpuhítta a bőrt. A szőrét
kicsit megkurtitta [levágta, megkurtította].
(Porondi Magdaléna)
„Sipkának az a nád jó ami csipke
tövibe [bokrok tövében] tó mellett [terem]
rövid, kemény nád [nem a tóból]
megszáradva vágták le [ősszel], megtakarították
[megtisztították].” (Zsitár Márton)
„Sipka
fodornádból, a borvíz mellett, mert az kemény.” (Mesterke
Gergely)
A sip gyakorlatban igaz, hogy csak néhány faluban maradt fenn napjainkig, de távoli
falvakban is az idősebbek tudják a szó jelentését, ami a hangszer régebbi
nagyobb elterjedtségére utal.
„Magyarul sipnak mondták.” (Kerekes
Ilona)[16]
Gerguc Mihály[17]
(Szabófalva): Az édesapja mondta neki volt csimpoly a faluban. Magyarul sipnak
mondták. Az apja 1956-ban halt meg, 96 évesen.
A ma élő siposok és közvetlen elődeik [apjuk, nagyapjuk] iparos–gazdálkodó
zenészek.[18]
Moldvában a sip használata megmaradt közösségen belül, nem szorult perifériára
nem vált pásztorhangszerré (a klézsei
Kotyorka Antal az egyedüli pásztor, aki használta a sipot). E hangszer gazdag
hagyományának nyomait találjuk a még ma is élő zenészek, falusiak emlékezetében.
Egy nemzedékkel korában (1950-es évekig) a sippal lakodalmat játszottak és
minden fontosabb eseményen előkerült a karácsonyi köszöntés, urálás
(újév köszöntő), és a táncok bőséges rendje: övesek, szürbák,
kettős, polka, kecsketánc, medvés, stb.
Karácsonyi köszöntés: „Az ablak alatt énekeltek a legények karácsonyi énekeket, Ó szép
Jézus,… Keljetek pásztorok,... Bementek a házba, táncoltak.” (Zsitár
Márton)
„A karácsonyi énekeket magyarosan
fútták, akkor az egész [mindenki a faluban] tudott magyarul. Fogtak táncolni mindjárt, sokakat tanácsoltak [beszélgettek]
sokat ültek [maradtak] egy háznál,
nem mentek így serényen [nem siettek],
öregesen mentek, öregesen. Így volt akkor, immár most elhagyták… Immár többet
nem mondják.” (Polocku Antal) 3. ábra. Polocku Antal a Porondi Duma Jánostól
örökölt
sippal (Tobak Ferenc felvétele, 1998).
Urálás: Külső-Rekecsinben Mesterke Gergely a recitált szöveg alatt is
fújta a sipot: „Mentünk ez a muzsika [sip] volt, volt dob, bika[19]
mentek urálni hüppögtettek, rikoltoztak ott az embereknek az ablakjánál.”
Nagypatakon Porondi Duma János mivel ő maga mondta magyarul az urálást
csak az ezt követő táncokat fújta a sipon (a táncok rendje kötetlen
volt).
„Járt urálni,’ s járt sipval,
mentek az emberekhez, gyültek csokorba.” (Zsitár János)[20]
Lakodalom: „Járt nuntába[21]
állott fől regvelig [reggelig]
fútta.” (Porondi Magdaléna)
„Édesapám járt nuntákba járt
guzsaljasba… Akkor én kölök voltam ’s ő kérte a bort hogy tegyen a
sipba, hogy dagadjon meg. Belétette a bort… neki is kellett. Táncoltak szépen,
hajjajjaj! Fúttak [énekeltek] magyar énekeket és inkább
ihogtattak [csújogattak, kurjantgattak].”
(Zsitár János)
Guzsajasokban[22]
és kisebb tánc alkalmakon is megszólalt a sip: „Mentek vígasságba, mentek ott elé az emberek táncoltak, vígadtak,
ettek, ittak, szerették a [sipot]
mert illen nem volt.” (Mesterke Gergely) Mesterke Gergely ismer nehány, a sip-siposok köré fonódó hiedelmet. Tudja az ördöngős sip történetét ami a gazdája parancsára az ágy alatt is fújja a talp alá valót. Hallotta hogy kell megszabadulni a „megcsinált” siptól és hallott a siposról akit elvittek a boszorkányok mulatságukba muzsikálni. 4. ábra. Zsitár Márton: „A sipot a menyekezőben[23]
kendővel
díszítették.” Tobak Ferenc felvétele (1999)
Az „ördöngős” sip története: „Ő
is megittasodott egy kicsit [a sipos],
csak elvevé a szájától terit [befúvót (teava román = cső)] bélükte
az ágy alá [a sipot] hogy ne tipodják
[tapossák] össze. »Táncolni!« –
azt mondja. Mondjad mert én már jártam veled sokat [hozzáfűzi „vitték ott azok-é szépasszonyok” (boszorkányok)], sokat,
sokat jártam veled. Te mondjad (fújjad a táncot).
Az sipolva ott mondta [fújta] ott
hogy amit mondott ű [parancsolt], ’s
ő táncolt eléje a bacsó [juhász]. Addig
táncolt [amíg jól esett], ’s aztán
belefáradt, megállott ő is [a pásztor is]
megállt [a síp].” (Mesterke
Gergely)
A helyszínen levő Fehér Márton dombruvényi hegedűs megkérdezte:
„a sip szólott magától oda bé?”
Mesterke Gergely válasza: „Oda bé az ágy alatt, meg volt csinálva [el volt varázsolva].”
Én sokat hallottam az örektű [öregtől] hát kilencvenöt
esztendős vót és én csak kilenc esztendős vótam mikor meghalt a
Mesterke Gergely az apókám [nagyapa].
Ö mondta ő, mert ő sipos vót, ő sipos volt.” Mesterke Gergely és Porondi Duma János sipos felvételeit[24] összehasonlítva egy egységes fejlett játékstilus kimutatható.
A
csimpoly
A
moldvai csángó magyarok sok faluban régen átvették, és a mai napig őrzik
a román dudát a csimpolyt. A csimpoly átvételét könnyítette, hogy
ugyanolyan ujjrenddel játszható, mint a furulya (hat játszólyuk), bár
tapasztalt játékosnál, mint Dima Mihály megkülönböztethető technikai,
stílusbeli különbözőség a furulya és csimpoly játék között.
A Dima Mihályjal közösen rekonstruált, oktáv nélküli hat játszólyukú sípszár
alaphangja „G”
A csimpolyon – ugyanúgy mint a sippal – az élet minden jeles ünnepén
muzsikáltak.
Urálás: „Fúttam a csimpolyt mellik hejgetett az volt a hejgető,…voltak hárman-négyen
az ablaknál ’s uráltak, én a csimpolyval fúttam.” (Dima Mihály)
„Budú Antal volt a csimpolyos, futták
az urálást is (csimpolyon), hegedültek (?),
’s buhaj[25]
’s dob [kis dob] volt, ’s
kecske, medve is [alakoskodók],
kolomp. Minden új esztendőben mentek urálni.” (Hogyárik Irma)[26]
Lakodalom: „Szombaton déltől másnap regvelig. Száz frank [lei]
volt a fizetség (személyenként].”
(Minuc Péter) Ketten mentek a sógorával[27]
felváltva játszottak a hangszereken a csimpoly a dobbal, vagy a szültü
(furulya] a dobbal, mind ketten játszottak ezen a három hangszeren (A dobot a
sógorával hozták „divatba”, régebben nem volt hagyományban.) Miután a
sógora meghalt a feleségével járt muzsikálni. 5.
ábra. Minuc Péter* csimpolyos , felesége** dobon játszik. Tobak
Ferenc felvétele, 2000. Dima
Mihály édesapja, György, még muzsikált teljes lakodalmat de ő [Mihály]
már csak a lakoldalmi szünetekben játszott. Guzsalyas és egyéb tánc
alkalmak: „Hát münk vittük-e
csimpolyt, mások meg, ezek az asszonyok meg csántak flárikákat [ruhákat
fontak-szőttek].” (Dima Mihály)
Hogyárik Irmáéknak kocsmájuk volt, ahol Budú Antal[28]
sok időt töltött csimpolyozással: „Lányokval-legényekvel
párosan táncoltak. Volt csárdás, kecsketánc, cigányos is, magyaros is
volt. ’S még közöcsászka[29]
is
volt, több módú tánc.”
Budú Antal felesége megsokallta a sok mulatozást és kiszúrkálta tűvel
a csimpoly bőrét. Budú Antal fia, Budú János[30]
így meséli el: „Mamám megszúrta tűvel
a csimpoly hogy ne tudjon csimpolyozni – duhajkodni. ’S tátám
megharagudott, ’s összevissza tépte [a csimpoly bőrét]
összegyűjtötte rakásba [összefogta]
’s csinált gödröt ’s bétemette földbe [elásta]. Ez az utolsó diószéni
csimpoly története. Budú János [hét éves lehetett, amikor utoljára látta]
úgy emlékszik a sípszáron öt lyuk volt és a fúvóját az édesapja a
nyelvével dugta be [nem volt a befúvón szelep] és a bőr vége kívül
volt bekötve. 6. ábra. Dima Mihály megdagasztotta az
új
csimpolyt. Tobak Ferenc felvétele, 1999. A Szeret völgyében Bákótól Ploszkucénig két ortodox-vallású csimpolyosra emlékeznek. Egyikük Rotaru Dimitru, aki ott lakott és aki 1964-ben meghalt Ketrest–Chetriş (Bákó–Bacâu) faluban. A másik Marşin Toader cigány csobán csimpolyos, aki hangszerét gyöngyökkel díszítette fel. Ő Homocea községben (Vráncsa m.) élt s cca. 30 éve halott.
Sipok
és csimpolyok Megfigyelésem
szerint a kettős sípszáras hangszert sipnak, az egy sípszárast (egy sípos
sípszár) pedig csimpolynak [cimpoi = románul duda] nevezik.
A hangszerek alkatrészeinek nevei:
A hangoknak külön elnevezése nincs, a hangmagasságot vastag- vagy vékony
hang szavakkal érzékeltetik.
Mint a fenti táblázatból kiderül a csimpolyos csángók is többségében
megtartották a hangszer alkatrészeinek magyar elnevezéseit.
A sípszár neve, a sipon és a csimpolyon is [Dima Mihály] – sűtyü, sűltyü,
szűltyü, stb. – megegyezik furulya nevével Moldvában. „Viski Károly
tanulmányában (1934) a szültüt a süvöltő melléknévi igenévből
származtatja.”[34]
A sípszár nevében [szültü] úgy gondolom nem a furulya [szültü] nevének
egyszerű „átpalántálásáról”, hanem egy régi hangutánzó szavunk
párhuzamos tovább éléséről van szó.
A basszus magyar neve hangja vagy hángja: : „A
kobozból tudtam [játszani] – tartottam
a hangját [kísértem a hegedűst].” (Zsitár Márton)
Dima Mihálytól kérdeztem, játszott-e valaha dobbal együtt a csimpolyon, azt
válaszolta: Nem kell dob a csimpoly mellé mert ott van a „hangja”. Kérdésemre hogy az uráláskor volt-e bika a csimpoly mellett válasz ugyanaz volt: „Nem kell a bika mert a csimpolynak ott a „hangja.”
7. abra 7. ábra. A sip "szültüje"/sípszára. Tobak Ferenc és ifj. Tobak Ferenc rajza
Ezekből a példákból kiderül a „hangja” szó értelme. Ez nem csak
mint a basszus, hanem mint kíséret vagy kísérő [teljessé tevő] értelemben
is szerepel ezen zenészek tudatában. Dima értelmezésében a csimpoly egy teljes zenekar, más hangszerekkel pótlásra nem szorul.
A
hagyomány továbbadása A
csimpolyozás megtanulásáról Dima Mihály: „Én
szerettem hogy fújjam mikor hagyta [az édesapja]
elvettem én. Voltam vagy tizennyolc [éves].
Fúttam én jártam véle.” Minden dallamot amit játszik a csimpolyon az
apjától tanult.
Zsitár Márton véleménye: „Nem kell
tanítani az illenre az embert.” Nem szabad erőltetni, magától
megtanulja, akit érdekel, de természetesen figyelt az apja játékát és az
ő dallamait tanulta meg.
„Tanított igen, de nem sokat tanított,
mert mikor elment hazunnét [otthonról],
akkor vettem el hogy cerkáljam [gyakoroljak] hogy
fújjam, ’s megtanultam ekkorára [ennyi időre].” (Mesterke
Gergely) Mesterke az általa ismert dallamokat a nagyapjától is hallotta. 8.
ábra. Mesterke Gergely a sippal és dombruvényi táncosok. Tobak Ferenc
felvétele, 2000. „Jártam
ide a szomszédhoz bácsi Jánoshoz, fútta, tanított még ha élt lenne lehet
megtanultam lenne jól minden egyebet, mert tanítni fogott volt.”
(Polocku Antal)
Érdekes módon úgy alakult hogy Bákótól délre a Szeret folyó völgyében
a folyó nyugati partján a mai napig a sipot tartották hagyományban a csángó
magyarok, míg a folyótól keletre a román csimpolyt használták mulatságaikban.
Befejezésül Ma
is élő síposok (2000):
Mesterke Gergely, Dumbrovény, Külső-Rekecsinből
Polock Antal, Nagypatak–Valea
Mare (Bákó–Bacâu). Zsitár Márton, Nagypatak–Valea
Mare (Bákó–Bacâu). Elhunytak:
Molnár János, Bodócska, Nagypatak–Valea
Mare (Bákó–Bacâu).
Ifj. Porondi János, 1926–1949, Nagypatak–Valea
Mare (Bákó–Bacâu).
Porondi Duma János, 1892–1985, Nagypatak–Valea
Mare (Bákó–Bacâu).
Kotyorka Antal, Klézse–Cleja
(Bákó–Bacâu).
’György’, Bukila–Buchila (Bákó–Bacâu).
Bezsán János, Klézse–Cleja
(Bákó–Bacâu). Mesterke Ferenc, Külső-Rekecsin–Fundu
Râcâciuni (Bákó–Bacâu). Ma
is élő csimpolyos csángó magyarok (2000):
Dima Mihály, Ploszkucén–Ploscuteni
(Vráncsa–Vrancea).
Minuc Péter, Ploszkucén–Ploscuteni
(Vráncsa–Vrancea). Elhunytak:
Ádám János, Magyarfalu–Ungureni (Bákó–Bacâu); 2˝ éve halt meg, Édesapja:
Ádám György, Magyarfalu–Ungureni (Bákó–Bacâu); 96 évesen halt meg, 25
éve.
Budu György, Diószén–Gioseni
(Bákó–Bacâu).
Budu István, Diószén–Gioseni
(Bákó–Bacâu).
Dima György, Ploszkucén–Ploscuteni
(Vráncsa–Vrancea).
Minuc György, Ploszkucén–Ploscuteni
(Vráncsa–Vrancea).
Budo Iancu Mihály, Horgyest–Horgesti
Dobos Vasili, Horgyest–Horgesti Bácsu Péter, cca. 1925–1980. Ploszkucén–Ploscuteni (Vráncsa–Vrancea).
További feltárást igényelnek a korábbi gyűjtések (Kallós Zoltántól
tudom Domokos P. Péter járt a nagypataki siposnál.
Jagamas János és Kallós készített zenei felvételeket Dima Györgyyel
halála előtt az 50-es években). A
későbbi gyűjtések mint Zakariás Attila*, Dr. Stuber György, és
Berán István-Petrovics Tamás, anyagának összehasonlítása is időszerűvé
válik.
Egy megszűnő hangszeres
kultúrának vagyunk szemlélői. Az írásomban szereplő öt zenésszel
készített felvételeket hamarosan közre adom, és azt remélem, hogy ez az írás
is serkenthet fiatalokat a moldvai magyarok duda hagyományának ápolására.
Köszönettel tartozom feleségemnek, Mary Wallace Tobaknak, aki támogatja és
megérti ez irányú érdeklődésemet, minden csángó magyarnak,
falusiaknak, zenészeknek, akik segítettek gyűjtő utamon és dologidőben
is rendelkezésemre álltak. Köszönet még Balán Kotyor Györgynek tolmácsolásért
a román falvakban. * Pávai 1993.25.
*Első megjelenés.
[1]
Seres András: Küzdelem a
megmaradásért. Moldvai Csángó Magyar Kalendárium.
1992. Sepsiszentgyörgy, Románia [2]
Seres András: Küzdelem a megmaradásért Moldvai Csángó Magyar Kalendárium.
1992. Sepsiszentgyörgy, Románia [3] Gazda László: Forró Falva. Moldvai Csángó Magyar Kalendárium. 1992. Sepsiszentgyörgy, Románia [4] Dima Mihály (sz. 1926) Ploszkucén–Ploscuteni (Vráncsa–Vrancea). [5] Porondi Duma János (1892–1985) Nagypatak–Valea Mare (Bákó–Bacâu). [6] Polocku Antal (sz. 1946) Nagypatak–Valea Mare (Bákó–Bacâu) [7] Mesterke Gergely (sz. 1923) Külső-Rekecsin–Fundu Râcâciuni (Bákó–Bacâu). [8]
[9]
Id. Zsitár Márton.
1888–1962. és ifj. Zsitár Márton (sz. 1922) Nagypatak–Valea
Mare (Bákó–Bacâu). [10]
Mesterke Ferenc, élt 82 évet. Külső-Rekecsin–Fundu
Râcâciuni (Bákó–Bacâu). [11]
Id. Mesterke Gergely. 1837-1932, Külső-Rekecsin–Fundu
Râcâciuni (Bákó–Bacâu). [12]
Porondi Duma János lányai: Magdaléna (sz. 1927), Róza (sz. 1931)
Nagypatak–Valea Mare (Bákó-Bacâu) . [13]
Legedi Antal (sz. 1949) Klézse–Cleja
(Bákó–Bacâu). [14]
Hîrtie (román) = papír [15]
Burduf (román) = tömlő, tömlőnek nyúzva [16]
Kerekes Ilona, 80 éves. Komán–Coman
(Bákó–Bacâu) (1999-ben). [17]
Gerguc, Mihály, 67 éves, Szabófalva–Saboani (Neamt m.) (1999-ben). [18]
Ifj. Zsitár Márton, kovács-gazdálkodó, Mesterke Gergely, asztalos-gazdálkodó,
Porondi Duma János,
asztalos-gazdálkodó. [19]
A „bika” a magyarországi köcsögdudával
rokon hangszer. Egy fahordóra dobszerűen kecskebőrt erősítenek
amely közepébe lófarkat kötnek és azt folyamatosan nedves kézzel húzogatják,
így az állandó bőgő-brummogó hangot ad. [20]
Zsitár János (sz. 1928) Nagypatak–Valea
Mare (Bákó–Bacâu). [21]
Nunta (román) = lakodalom [22]
Guzsajas = a fonó moldvai megfelelője ahol a lányok gyűltek
egybe fonni, a legényekkel ismerkedni, táncolni. [23]
Menyekező =menyegző/lakodalom [24]
Berán István és Petrovics Tamás gyűjtése1978-ban. [25]
Buhaj (román) = bika (lásd 19. jegyzet). [26]
Hogyárik Irma (sz. 1932) Diószén–Gioseni
(Bákó–Bacâu). [27]
Bácsu Péter (cca.
1925–1980) *
Minuc Péter (sz. 1923) Ploszkucén-Ploscuteni (Vráncsa-Vrancea). **
Minucné, Bácsu Éva (sz. 1931) Ploszkucén-Ploscuteni (Vráncsa-Vrancea). [28]
Budú Antal Horgyestből költözött Diószén–Gioseni
(Bákó–Bacâu) megyébe 1923-ban. [29]
közöcsászka = Caza cioc (román),
orosz tánc (?) Kazakos. [30]
Budú János (sz. 1924) Diószén–Gioseni
(Bákó–Bacâu). [31]
„Driska/Triska”: többféle fúvós hangszer elnevezésként találkoztam
ezekkel a szavakkal. „Triska” = peremfúvos furulya Diószén–Gioseni
(Bákó–Bacâu); „Triska” =
nádsíp Konstanstin Skurtu 86 éves görög-katolikus, Buda-Berzunc, Bákó
m.; Triska = nádsíp Ferraru Nicolea, 64 éves, cigányzenész Nádasfalu,
Bákó m. [32] „Lüleva” (román) = pipa [33] Dîrloni (román) = basszus-kísérő megfelelője [34] Pávai 1993. 24.
Helynévjegyzék
Irodalom
Seres András 1992 Kúzdelem a megmaradásért. Moldvai Csángó Magyar Kalendárium. Sepsiszentgyörgy, Románia Gazda László 1992 Forró Falva. Moldvai Csángó Magyar Kalendárium. Sepsiszentgyörgy, Románia Pávai István 1993 Az erdélyi és a moldvai magyarság népi tánczenéje. Budapest
[ Home ] [ Moldavian Csángó Project ] [ Photography] [ Bagpipes ] [ Music ] [ Market Place ] [ Favorite Links ] [ Contact ]
|