A vizántai
csimpolyosok
Június
elejétõl egy hónapot töltöttem Romániában az immár
nyolcadik éve húzódó csángó-magyar dudás-kutatásom eddig
kimaradt falvainak felkeresésével!
Kitûzött
célom Moldvában néhány eddig "mellõzött"
falu látogatása, valamint a Tatros völgyében, és a Gajcsána környékén
valaha élt dudások emlékének felkutatása volt. A céljaimat képezõ
településeket környezõ völgyek falvait évekkel korábban
alaposan átfésültem, és ezen településeken még ma is élõ
dudásról már nem tudtak . Valószínûtlennek
tartottam hogy újabb magyar dudásra akadhatnék, utam tehát afféle önmegnyugtatásnak
szántam. De ez az út is csak úgy mint a korábbiak*
meglepetéssel szolgált, méghozzá nem is akármilyennel.
Már
harmadik hete jártam Moldvát amikor is eljutottam a legdélebbi
csángó településre Vizantára. Bíztam abban hogy itt valami újat
tapasztalhatok, mivel a település a "világ végén" van, és
a környék híres a román csimpolyosairól.
A
falu határában az elsõ szembejövõ lelket megszólítottam,
és a helyi hangszeres hagyományokról érdeklõdtem az idõs
embertõl. Amikor a csimpolyra terelõdött a szó az illetõ
válasza az volt hogy neki van három eladó! Elõször nem értettem
mirõl beszél, mi van neki három eladó!
A
helyi csimpolykészitõ-csimpolyos Csobotár András fogadott
Vizánta hatarában! Erre nem voltam felkészülve.
Mint
hamarosan kiderült sógorától, Atomi Miklostól (72) tanulta a
csimpolyozást, aki ma is él, de nincs jó egészségben. Atomi édesapjáról
mint kitûnõ furulyásról a helyi mokány pásztorok is nagy
tisztelettel beszéltek.
Soha
gyüjtõ nem kereste fel õket, mivel a falu távol esik a népszerû
folk-turista célpontoktól, és a moldvai hangszeres zenére öszpontosító
kutatók figyelmét valahogy elkerülték ezek a zenészek.
Az
eladó csimpolyok sem valami városi zenész, hanem egy "oláh csobán"
rendelésére készültek, aki szerencsémre nem érkezett meg a
hangszerekért, tehát megvásárolhattam azokat. Igy három hangszert
hasonlíthatok össze ugyanattól a készítõtöl, részletesebben
tanulmányozhatom, pontosabban meghatározhatom az elkészítés módját,
stb.
A
vizántai "dudások" nyolc játszólyukú csimpolyon játszanak.
Fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy az eddig tudott, a
moldvai csángók által használt két duda-típus újabb
hangszerrel bõvül, a vizántai 8 játszólyukú csimpollyal.
A
negyedmilliós moldvai magyar csángóság zenészei a XXI. század
elején még három külömbözõ féle dudát tartottak kézben!
Ezek
a hangszerek:
a "sip" a magyar dudával egyezõ felépítésû
hangszer (Nagypatak, Klézse, Külsõ-rekecsin)
a hat játszólyukú csimpoly (Ploszkucén)
a
nyolc játszólyukú csimpoly ( Vizánta)
A
nyolc játszólyukú csimpolyról bõvebben is írnék. Ez a
csimpoly típus Bákó megye délnyugati részén, valamint Vráncsa megyében és
attól délre a Kárpátok keleti lejtõjének völgyeiben a
román falvakban elterjedt. A hangszerek a sípszár formájában a játszólyukak
száma alapján a bolgáriai dudákkal mutatnak rokonságot, de a
csimpolyokon nem ismerik a "bolhalyukat", ami a dallam
hangjainak vibrálására vagy ezen hangok fél hangal való emelésére
szolgál. A basszus csõ vagy burdon két darabból készül.
Csobotár saját
maga készíti hangszerét, ami a csángó-magyaroknál egyedülálló.
Különösen
érdekes a csimpoly elkészítésének módja, mivel az illetõ
az erdõben a csimpolynak való tökéletes bodza-ágakat,
csöveket kiválogatja, majd szinte megmunkálás nélkül
szereli össze azokat hangszernek. A bodza csöveket kitisztítja,
szárítja, a kérgét lehámozza, majd méretre vágja, a sípszárra a
lyukakat ráégeti. Ekkor a famunka lényegében elkészült. A sípoknak
nádat használ. A bõrt sózza majd két hétre savóban áztatja
amitõl a tömlõ megpuhul, amiután az kész lesz a
bekötésre. Egy hangszer elkészítése 3-4 napi munka, a szárítási idõket nem
beszámítva.
Az
elkészítést illetõen az Európában készült dudák
egyik legegyszerübbikével találkozhatunk Vizántában.
|
A
vizántai csimpoly hangjai |
Sípszár |
 |
Basszus |
Szomorú
hírrel zárom írásom. Június 9-én elhunyt Dima Mihály (1926-2005) a
ploszkucéni csimpolyos.
Nyugodjon
békében.
Tobak
Ferenc
Fort
Bragg CA 2005. augusztus 12.
*
az 1998-as, és 1999-es útjaimról Juhász Katalin tollából jelent meg
tudósítás a magyarországi "folkMAGazin"-ban (1999/4, 2000/1) .
2001-ben az Agócs G. szerkesztette "A duda, a furulya és a kanásztülök"
címû tanulmánykötetben megjelent írásom a moldvai dudásokról
"Fújják és táncolnak utána" címmel.
Vissza.
Back
to top.
[ Home ] [
Moldavian Csángó Project ]
[ Photography] [ Bagpipes
] [ Music ] [ Market Place ] [
Favorite Links ] [ Contact ]
|